Tudunk-e még játszani? Elmerülni egy tevékenységben? Flowba kerülni?
Felnőttként tudunk-e még önfeledten játszani? Átadni magunkat a flownak, a játék, a tevékenység örömének? Vagy akár a játék érintése, a tapintási ingerek milyen érzéseket váltanak ki belőlünk?
Vagy milyen érzés az, amikor nem a gyerek után pakolod el a legót, gyorsan, kicsit talán dühösen is, hanem leülsz és alkotsz? Milyen érzés belemarkolni egy doboz legóba, színeket válogatni, feladatot megoldani?
A nyár tökéletesen alkalmas arra, hogy újra megtaláljuk a játékos énünket, kicsit belemerüljünk olyan tevékenységekbe, amiket amúgy nem engednénk meg magunknak. Pedig miért is ne? 😉
Ha van kedvetek próbáljátok ki ezt: építsd meg Legóból a jelenlegi életedet. Hogy néz ki? Milyen színek vannak benne? (Ha nincs otthon legód, bármi másból is megalkothatod, kavicsokból, tobozokból, apró tárgyakból, bármiből). Meg fogsz lepődni, milyen érzelmeket indít be. Jó szórakozást!