„Ha elég keményen dolgozom, minden rendben lesz.”
Ez a mondat az előléptetésekről szóló beszélgetésekben került elő, és annyira gyakori, hogy érdemes külön is ránézni. Elsőre pozitívnak tűnik, mégis egy korlátozó hiedelem, csak épp sokszor büszkék vagyunk rá. Gyerekkorunkban azt tanultuk, hogy mindig a maximumot kell adni. Sőt, még annál is többet. És megtanultuk azt is, hogy:
- „Ne kérkedj, ne dicsekedj, nem illik előtérbe tolni magad.”
Így felnőttként már nem merjük megmutatni az eredményeinket. Pedig ez nem kérkedés. Ez szakmai jelenlét.
A legtöbben tudunk és szeretünk sokat dolgozni, hiszen erre neveltek minket. A probléma ott kezdődik, amikor egy idő után észrevesszük, hogy nem jutunk előrébb. Ilyenkor még keményebben dolgozunk, még több energiát teszünk bele… és még mindig nincs eredmény. Ez pedig csalódottsághoz, fáradtsághoz, motivációvesztéshez vezet. Hosszabb távon pedig könnyen kiégés lesz belőle.
Miért fontos ezzel külön foglalkozni?
- Mert rengeteg energiát visz el, miközben nem hoz előrelépést.
- Mert észrevétlenül olyan spirálba kerülünk, ami kimerít és visszatart.
- Mert a „kemény munka majd meghozza a gyümölcsét” önmagában nem stratégia.
Amikor pedig kiderül számunkra, hogy nem többet kell dolgozni, hanem mást, vagy másképp, teljesen értetlenül állunk a helyzet előtt. Dehát nem ezt tanultuk! Nem így szoktuk!
És ez az igazán nehéz rész. Kilépni a mókuskerékből. Megengedni magunknak, hogy lehet gyorsabban, könnyebben, okosabban is eredményt elérni. És amikor sikerül… sokszor jön a legfurább érzés: mintha csaltunk volna. Mintha valami tiltott ösvényre léptünk volna, ahol „túl könnyű” minden. Itt vagyunk a siker kapujában, és képesek vagyunk a saját felfelé ívelő utunkat „meghekkelni”, mert szégyelljük, hogy túl könnyen jött a siker..... inkább elrejtjük, nem mutatjuk meg, "visszacsináljuk", dolgozunk még rajta egy kicsit, hogy érezzük, hogy elfáradtunk. Önszabotázs deluxe. Mert a régi hiedelmek nem értik, hogy most mi történik. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne a jót tovább követni, megismerkedni a sikerrel, megtanulni kezelni azt, amire már olyan régóta vágyunk.
Végül is ez a cél: tudatosítani a régi mintákat, és megtanulni irányítani az eseményeket a jó irányba. Nem több munkával, hanem több tudatossággal, több önismerettel, több szabadsággal.
Éppen ezért kell tudatosan ránézni erre a hiedelemre, és tisztában lenni azzal, hogy milyen átgondolt, szakmailag előremutató lépéseket tehetünk azon túl, hogy dolgozunk. Ez nem önfényezés. Ez a karriered tudatos építése.