Mi az, amit tudok befolyásolni, és mi az, amit nem? Miért fontos ez?
Amikor kint negyven fok van, azt sajnos nem tudom megváltoztatni. Amit tenni tudok, hogy átgondolom mit veszek fel, milyen hangulatot választok, eszem‑e egy fagyit, vagy bekapcsolom-e a ventilátort.
Miért fontos ez?
Mert ha arra figyelünk, amit tényleg tudunk befolyásolni, nem pazarolunk felesleges energiát arra, hogy azon bosszankodunk, amit nem. A mindennapokban rengeteg energiánk megy el a bosszankodásra olyan dolgok miatt, amik nem rajtunk múlnak: ilyen az időjárás, mások viselkedése, vagy hogy késik a busz.
Ha levesszük a fókuszt a rajtunk kívül álló tényezőkről, könnyebbé válik az élet. Elég csak megkérdezni magunktól: Tudom én ezt bármilyen módon befolyásolni? Ha nem, akkor érdemes elfogadni, és úgy igazodni hozzá, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.
Például: ha lekéstem a buszt, akkor még pont tudok enni egy fagyit a következőig.
Semmiképpen sem a toxikus pozitivitás a cél, lehet, hogy a fenti példa nem a legjobb, de az a fontos, hogy ne vesztegessük feleslegesen az energiánkat, ne hozzunk létre magunknak stresszt azzal, hogy rajtunk kívül álló dolgok miatt bosszankodunk.
Az üzleti életben nagyon népszerű a kontrollkörök ábrája (angolul CIA‑modell – Control, Influence, Acceptance - kontroll, befolyás, elfogadás). Ez három koncentrikus kör, a legbelső kör az, amit tudok befolyásolni (control), A középső kör a „szürke zóna”, amire van némi ráhatásom, de nem tudom teljes mértékben irányítani (influence) és a külső kör az, amire nincs ráhatásom, ezért érdemes megnézni, hogy el tudom-e fogadni.
Érdemes a belső körre koncentrálni, kitekinteni a középsőre, és megpróbálni elfogadni a külsőt. Ez a legjobb, amit tehetünk a saját lelki békénk érdekében.
Ez az elmélet eredetileg nem az üzleti életből származik, bár legtöbben onnan ismerjük. Valójában már az ókori görög sztoikus filozófusok és beszéltek erről. Ha abba tesszük az energiánk nagy részét, amit tudunk befolyásolni, akkor a többi már magától jól alakul (vagy ha nem, az sem befolyásolja nagyban a végeredményt).
Mindenképpen érdemes minden helyzetben megnézni, hogy ebből mennyi az, ami rajtam múlik, és mennyi az, amit jobb ha elengedek. Ezt természetesen könnyebb mondani, mint megvalósítani, de akár egyszerű elmetrükként (mindhack) is működhet. Már csak az a gondolat, hogy nem rajtam múlik, enyhítheti a helyzettel kapcsolatos feszültséget.
Próbáljátok ki!